"Van egy arrogáns, (szerintem anyagias) újságíró, aki szerint az egyik kép az övé, 24 órát ad a levételére. Még agresszív is! Nem akarunk iszap birkózást, se megnevelni őt. Utálni sem akarjuk, utálják már elegen,... mit tegyünk?"
Vegyük le! De, hogy is néznek ki a szerzői jogok?
- "A kérdéses képet a Google dobta ki, és egy közösségi képmegosztóról vettük GNU licensz alatt. Nem a reklamáló volt a forrás. Honnan tudhatjuk, hogy egy képet hányan és milyen szerzői jogokkal publikálnak? "
- A hétköznapi weblaptulajdonos és gyanútlan felhasználó gyakorlatilag sehonnan. Az elvárható, hogy ismerje és tartsa tiszteletben a szerzői jogokat az Interneten is. De nem várható el tőle a software-es ellenőrzéshez szükséges szakmai felkészültség! Mégis "megkóstolhatják"..., ezért jó, ha tudja, mit tehet.
A kép vagy írott anyag szerzői jogainak tulajdonosai software-rel is rákereshetnek az interneten, s a plagizálókat megkereshetik, ha akarják.
Egyes hírügynökségek rendszeresen kutatják az anyagaikat, ugyanakkor szerintem a legnagyobbak kevésbé foglalkoznak vele. A nagy képmegosztó portálok is tudják, hogy néhány képet naponta ingyen kell adni, ahhoz, hogy odaszokjanak a vevők, és végül vásároljanak a "royalty free" képekből. A képek azonban ott egyértelműen, vízjellel ellátva jelennek meg. A szerzői jogok jól láthatóan tisztázottak: a Berni Konvenció szerint.
Két licensz a mérvadó!
Creative Commons Attribution-Sharealike 3.0 Unported License (CC-BY-SA) (engedély köteles)
GNU Free Documentation License (GFDL) (kizárólag változtatás nélkül közölhetö). Minden kép, amelyik láthatóan ezen licensz alatt lett közreadva, nem használható fel ingyenesen. (Ennek jól látható helyen való közzététele és bizonyítása elvárt a kifogásolt képek esetében).
Ennek biztosítása a tulajdonos kötelessége a hétköznapi fellhasználók számára is egyértelmű módon. Itt nem ez történt, mert a Google-ból vett "eredeti képnek" is csupán egy részletét töltötték fel a weblapra, amit az amerikai precedens perek már jog szerint az eredetivel nem azonosítható képnek tekintenek. Eszerint elég egy részletet kivágni, színtartományt változtani, más nevet adni, más formátumban elmenteni, és a képlopás nehezen bizonyítható.
A védettnek minősített kép, a szerzői jogok tiszteletben tartása mellett is, bármikor bekerülhet a weblapunkra!
Azt azonban a jogtulajdonosnak kell bizonyatni, hogy a kép jogai kizárólag hozzá rendelhetők. Csak ő kérheti a Google-t is, hogy vegye ki az indexből a jogtalanul publikált képeket, természetesen a tulajdonjog igazolásával. Ezért, a fent említett újságíró arroganciája: mennyivel egyszerűbb arrogánsnak lenni, mint bizonyítani!
Ha nem azonosíthatók egyértelműen a Google-ban indexelt képre vonatkozó jogok, akkor a kép felhasználója nem kötelezhető arra, hogy maga kutassa fel. Azok a kisebb újságok, online portálok, és azok akik még mindig a tartalom korlátozásában látják csak anyagi hasznukat, rendelkeznek a tartalom software-es védelméhez szükséges eszközökkel, és nem csak joguk, de kötelességük a képek licensz jogairól a felhasználókat egyértelműen tájékoztatni. A probléma inkább abból ered, hogy ezt maguk az érzékeny médiák nem alkalmazzák következetesen. Egyszerűbb volna megelőzni, mint utóbb fenyegetőzni a gyanútlan és jóhiszemű felhasználóval.
2008 óta pl. a Wikipedia hivatalosan is elhatárolja magát a fenti korlátozásoktól.Betarthatatlan, ellenőrizhető, de minek, több a kiadás, mint a haszon. A tartalom szabad megosztásának új modelljei több bevételt hoznak a az "add free, de ne ingyen" elvét megértő tulajdonosoknak, mint a kép és tartalom jogok korlátozása. (Szinte csak a legnagyobb kép és hírügynökségek a kivételek.)
Hogyan bizonyíthatja, hogy gyanútlan és jóhiszemű felhasználó?
Keresse a GNU license alatt megjelent képeket! A forrásra mindig hivatkozzon a weblapon, az eredeti nyelvű oldalra mutató link hivatkozással. Ez sem mindig elég, mert a hivatkozott oldalon a tartalmat bármikor cserélhetik! Legjobb egy képernyő mentést eltenni magunknak, ha fennáll a veszélye, hogy a hivatkozott kép linkje megváltozhat, vagy eltűnhet.
Ha nem azonosíthatók egyértelműen a Google-ban indexelt képre vonatkozó jogok, akkor a kép felhasználója nem kötelezhető arra, hogy maga kutassa fel. Ezt vegye figyelembe a jogtulajdonos is! Ha nem látható a weblapon jól láthatóan feltüntetve a szerzői jogokra vonatkozó egyértelmű inormáció, akkor is érvényesíthetők a jogok, de:.. ha nem követel, hanem tájékoztat és kér, sőt megoszt, akár egy újabb ügyfelet is szerezhet.
Van ennél jobb megoldás is!
GNU General Public License
Weblapunkat mi GNU licensz alatt publikáljuk: "olvasd, oszd meg a forrás megjelölésével".
GNU license-ről már Ön is tudhat, ha Joomla weblap vagy VirtueMart webáruház tulajdonos. Ön csak a telepítés és működtetés költségeit fizeti. A software-t nem kell megvásárolnia, ingyen használhatja a GNU licensz szerint. A software tulajdonosokra mutató hivatkozásokat azonban megtartjuk! Ha nem látható a weblapon, akkor a belső adatbázisban található. Sajnos vannak még cégek, akik erről "megfeledkeznek". Pl.: saját rendszerüknek tűnik a webáruház, de azt, aki már egyszer is látta az eredeti programot, azt nem tudják megtéveszteni.
Az E-Bridges eMarketing kizárólag a GNU licensz alatt publikált képeket és forrásanyagokat használ fel a weblapokon!
Saját weblapja tartalmait is védheti a Creative Commons licenszeivel!
Itt beszerezhető licensz: http://wiki.creativecommons.org/Hungary
- Részletek
Vannak emberek, akiknek csak szájuk van, de fülük nincs
Néha előfordul az, hogy a másoknál bevált e-marketing megoldás az elvárt feltételek és körülmények között mégsem működik. Ami az egyik cégnél rutinszerűen megoldható, az máshol megvalósíthatatlan.
Egy különös okát találaltam a kudarcnak: Vannak emberek, akiknek "csak szájuk van, fülük nincs"! Egyeseket nem tudsz megyőzni! Időnként talán úgy tűnnek, mintha mégis nyitottak volnának az érveidre, de ne hidd, hogy elfogadták őket! Másnap megint ugyanaz lesz az álláspontjuk mint, ami tegnap volt.
Mások, úgy tűnnek, hogy megérették a munka lépéseket, hiszen nem bonyolultak! Mégis ugyanazt hibázzák el újra és újra!
A tanácsadó napi dilemmája ilyenkor: ezzel az emberrel érdemes vagy felesleges...!?
Kikre gondolok? Pl: A weblapadminisztrátor képzésen résztvett vállalkozóval, aki - fél év alatt sem jegyezte meg, hogy az 1600 px-es képet előbb saját gépen kicsinyítjük 150 px-re, majd úgy töltjük fel a weblapra - egy év után is belezavarodik saját Google és Facebook fiókjaiba, és a második többórás távsegítség közben egyszerűen abbahagyja a párbeszédet a helpdesk-el, (lehet újra előlről kezdeni...) Az, az egyébként sikeres vállalkozóval, aki - bár a Googe AdWords 1 hónap után stabilan írja, hogy a licit díj korlátja miatt a lehetségesnél 75%-al kevesebb találatot kap, mégis a hirdetési szakembert cseszegeti a nagyobb kattintási eredményért, ahelyett, hogy emelné a napi 1000 Ft-os limitet.
Mindig próbálok az ésszerűség határain maradni. A tanácsadó nem pszichológus! Ha fél év vagy három próbálkozás után sincs változás, inkább visszavonulok! Ez nagyon nehéz döntés, mert csak olyan munkát vállalunk el, amelyik életképes, várható a nyereség hosszú távon is. Fantáziát látunk benne! Nehéz szívvel, de mégis megyek..., mert az olyan munkán, aminek nincs eredménye, nincs áldás a fizetségen sem. |
- Részletek
A hétköznapi duma bevonult az üzleti kommunikációba Ezt hozta a mobil használat és a Web2.0: összeköti az azonos tudásszinten, hasonló érdeklődéssel bíró, határoktól független vásárlói köröket. A Web2.0 hatására sorra dőlnek meg a hagyományos marketing kommunikáció bástyái, de egyben ki is bővülnek. - Olcsóbb lett a reklám a kishirdetőknek Először az újságreklám drágasága szűnt meg a kishirdetők számára. Az újságok apróhirdetései átkerültek az ingyenes „bevásárló" újságokba - színesben. Az ingyenes kiadványokkal megháromszorozódott egy adott területre jutó nyomtatott reklámsajtó száma, és ezt csak fokozták a weblapok, mint médiacsatornák. Miközben az átlagos hirdetések ára is olcsóbb lett az internet ingyenességre való törekvése miatt, - ami szerintem megállíthatatlan-, aközben a vevők elérése jóval összetettebb tevékenység lett. Máshova mégis kell a pénzt költeni! - Olcsóbban elérhető a kiválasztott vevőcsoport Az internetes kommunikáció kétirányú, a vevő is aktív részese. Az internet soha eddig nem látott módon tudja pontosítani (szegmentálni) a vevői csoportokat. De hozzáférésükhöz nem elég a hagyományos marketing logika. Sok marketingvezető még mindig azt hiszi, hogy elég a korábbi offline gyakorlatot online csatornára terelni. Ezek kudarcra vannak ítélve! Elég a reklám banner „tündöklését" és helyére kerülését említeni, ami a hagyományos plakát megfelelője. Ma már csak az együttes online-offline marketing mix jöhet szóba a szakemberek szintjén is: marketer, informatikus, designer, webanalitikus, programozó, e-Marketer, Internet konzultáns, stb. Csakhogy a megtérülő marketingre fordított költséget így jóval több szakember között kell megosztani! Már nem elég egy újságírót "rendesen megfizetni". Ezt hárítják el egyes vezetők, mert ha a beosztottjaiknak volna is, nekik általában nincs megfelelő képzettségük hozzá. Emiatt a költségek szorító gyűrűjében maga a lehetőség veszik el... - Új tudásra és új megközelítésre van szükség. Eddig a reklám készítésében a design, az ügyes szöveg és a jó zene és a video clip vitte el a pénzt. Azt is meg kell fizetni, aki az új megközelítést szolgáltatja! Sokan még ma is azt hiszik, hogy ehhez elég a jól képzett informatikus. A jó online marketing mindig többcsatornás: a tradicionális marketingtudás mellé nem elég az informatikai tudás, hanem az infokommunikáció iránti nyitottság és az online technológiákban való folyamatos tájékozottság is szükséges. Ha ez hiányzik, ott lehetne a képzett eMarketer az informatikus és a marketinges partnereként.... Mi a különbség a tradicionális megközelítés és az új között? A reklám kezdetben a virágokhoz hasonlított: a színével, illatával hívta fel magára a figyelmet. Aztán vadász módjára cserkészett (direct marketing), vagy a vadat csalogatta a les közelébe. Ma a halász logikája is szükséges: figyelem a halrajok mozgását és velük tartok. A Web2.0 maga termeli ki a nyereséges médiákat, ahova odaszoknak a vevőcsoportok. Oda kell a reklámot is helyezni! Ez látszatra egyszerű, de a nagy cégek marketing vezetői mégis utálják, mert a kialakult árakon nem tudnak hatékony marketing team-et a feladatra állítani. Nem elég figyelni, benne is kell lenni! A bloggerek, „utcai" résztvevők nyelve nem elég kifinomult a közlendőkhöz. Igen, így van. De ezek az emberek a potenciális vevők millióit jelentik! Fogékonyak, van vásárlóerő mögöttük, innovatívak, „veszik" az új technológiát és vesznek minden hozzákötődő árut és szolgáltatást. A marketing kezdi megérteni, hogy mennyivel többet lehet eladni "ott bent", mint kívülről. ...2012? A bloggerek, „utcai" résztvevők nyelve már évek óta ott van a marketingben! Elég megnézni a TV reklámokat! A Facebook-on tegeződünk, a weblapon nem mindig. Talán tudja, hogy a Joomla magyar nyelvi file-jait kétféle módon is telepíthetjük: tegeződős és magázódós formában. A blogban használom a hétköznapi dumát is. A weblapon, az értékesítési oldalakon és az ajánlatokban csupán idézem, egyébként magázódunk. Mindenkinek meg kelle találni a saját hangját, azt amin hiteles marad! Látszatra szimplább lett a nyelv, valójában kifinomultabban kell kommunikáni. Ezt egyre nehezebb véletlen módszerekkel, a tervszerű hasraütéssel profin megoldani! Ön melyiken tud több üzletet kötni? ... melyik forma "jön be"? Utolsó frissités ( 2007 március 25, vasárnap )
|
- Részletek
Régi cikkeket újra olvasok: Miért háborogtam 2006-ban? A fafejűség is üzleti kategória!? Ne kerülje ki a webmarketinget! "- Évek óta van weblapom, egyszer kifizettem, ki hallott már olyant, hogy fizetni kell azért, hogy valaki a Google-ban legyen. Mit, hogy a T-online majdnem 1 milliárdot fizetett az iWiW-ért? Ez hülyeség, ilyet nekem ne mondj! Egy weblapért! " Így háborgott egy magát "fineszes" üzletembernek tartó ismerősöm. Pedig Magyarországon is beindult a licitálási spirál a fizetett helyezésekért. Ez a kedves ismerős biztosan áll a lábán. Havonta 100 ezreket is elkölt újság hirdetésekre. A weblapját is keresik éppen elegen – mondja ő. Persze nem baj, ha valakinek 25-30 forintjába is kerül egy látogató landolása a weblapján, csakhogy, aki szeret a legolcsóbban a legtöbbet vásárolni, - és emberünk csak ezt szereti -, annak súlyos megrázkódtatás, ha megtudja, hogy a 15-20-szorosát fizeti, mint kellene. Ráadásul legfeljebb 10%-át kapja a weblap a lehetséges látogatóinak, mert az interneten is hirdetők statisztikái szerint mindössze ennyi látogató jön közvetlenül a domainnév begépelésével. Hogy ezt nem írja alá Ön sem, mert tud olyan nagy forgalmú céget, amelyik a weblaplátogatóinak jóval nagyobb százalékát kapja közvetlen eléréssel? Emberünk is elveszti befektetett pénzével az Interneten szerezhető potenciális vevők 90%-át, sőt átadja a konkurenciának. Még, hogy ő nem fizet az Internet megjelenésért, dehogynem. Jóval többet, mint kellene, már most is. Pedig őt a konkurencia még nem is hajtja bele a helyezési árverésbe. Csak remélni tudom, az ő érdekében, hogy nem kezdenek el licitálni a Google-ban előtte levő közel 20 weblap tulajdonosai. Mert akkor késve, csak a mások által felpörgetett áron szállhat be a hirdetési versenybe. Előbb vagy utóbb megérti ezt a logikát is, mert tehetséges ember, - a fafejűség pedig nem kifizetődő üzlet. A napi üzletben nincs külön webmarketing. Csak marketing kommunikáció van, amit ma már nem lehet a webmarketing nélkül jól csinálni. Utolsó frissités: 2012 január 23. ( 2006 május 18, csütörtök ) Utószó: Emberünk továbbra sem hirdet! A válságra hivatkozik. Valami igaza lehet, ...mert a természetes kereslet nála is visszaesett: "nincs az embereknek pénzük". De megél most is! Amit pedig hirdetés nélkül is el lehet adni, azt érdemes még a válságban is hirdetni. Miért és hogyan? Nekem hogyan érdemes hirdetni?
|
- Részletek
