"Ennyi pénzért?!- inkább otthon maradok!" Mostanában nagyon sok ember megfordul a kezem alatt egy-két munka kapcsán, akik amolyan "igazan rászorulók" (tényleg minden vicc nélkül). A munkákról csak annyit hogy nem igényelnek különösebb szaktudást, csak megbízhatóságot, pontosságot (időben odaérni) és némi szorgalmat.
Ezeknek az embereknek - saját elmondásuk szerint - nagy szüksége van minden félretehető forintra.
Ehhez képest cca. 15-20% felel meg a fenti 3 paraméternek.
Közel az összes "majdnem kollega" a könnyes búcsúnál árasztja magából az üzenetet, hogy - ezt a munkát, ennyi pénzért? Inkább otthon maradok!-.
Pedig a visszajelzések szerint nem is rossz a fizu - ezért a munkáért.
Ez miért van? Senkit nem akarok megbántani, pusztán kíváncsi vagyok a véleményetekre!
Ui: Azt gondolom, hogy napi 12-14-16 órai munka mellett feltehetem a kérdést, remélhetőleg nem tűnik bőrfotelból tett nyilatkozatnak.
Ui: A minta nem reprezentatív: Budapest és vonzáskörzete adja."
Teli találat! - egy levelező listás ismerős e-mailjéből idéztem.
Mi projektekben dolgozunk, a munkához rendeljük a szakembereket. A munka projektek motorja én vagyok, heti 7 nap 12-16 órát dolgozom. Szeretem így is..., de nem vagyok munkamániás. Viszont a feladat, az feladat. Megosztanám mással, de ugyanazt tapasztalom, mint a fenti kolléga.
Ennyi munka mellett már otthon is segítségre szorulok: házvezetői teendők, kert, napi ügyintézés - fizetek érte. Így két területen is hasonló tapasztalatokat szereztem.
A valósághoz és a munkához való viszony kérdése mindez. A nem hajlandók "ennyi pénzért dolgozni" csoport szenved a saját hiányaitól, nélkülözik. Ezért azt gondolom, hogy a neveltetés, rossz vagy hiányzó társadalmi minta legalább annyira oka ennek, mint a személyiség gyengesége. Kevés önbizalommal és így kevés kitartással, elszántsággal, önfegyelemmel elég nehéz helyt állni. Sőt, ami a legfontosab, önként vállalt egészséges alázattal, nem megalázottsággal! és ami keveseknek tetszik de így van, könyörtelenséggel nem is találkoztak a saját életükben ezek az emberek.
Én több nagyon irigyelt, általam inkább nagyon tisztelt sikeres, vagyonos embert megfigyelve, azt tapasztaltam, hogy önmagukkal szemben éppolyan könyörtelenek, és kíméletnül korlátozzák saját magukat is, ha a kívánt eredmény ezt követeli, mint a családtagjaikat, és a munkatársaikat.
A céltudatosságot nem papolni, hanem csinálni kell...Én igyekszem, és bíztatom a hamar feladókat, ismerjék meg a problémkezelés, a lemondás, az állhatatosság mások által kitaposott útjait. Mert másképp nekik se megy.
Utolsó frissités ( 2008 február 11, hétfő )
